2016. december 25., vasárnap

Snow Flakes - Karácsonyi Árnyvadász Novella

Boldog karácsonyt Mindenkineek! :3 <3
Úgy gondoltam, így karácsony alkalmából, hogy kedveskedek nektek így szeretett ünnepén.
Remélem mindenkinek jól telik a téli szünet és az ünnepek. Egyetek, igyatok sokat, legyetek a szeretteitekkel és olvassatok sokat. :3
<3

Cím: Snow Flakes
Műfaj: Romantika, Humor, Karácsonyi, Fanfiction
Fandom: Árnyvadász, Clace + Malec
Készült: 2016.11.28
Befejezve: 2016.12.06

2016. december 8., csütörtök

Az ellentétek vonzzák egymást.

Hello! ^^
Egy sima novellával érkeztem, ami igazából nem is mondható "egyszerűnek". 
Mivel ezt is árnyvadász téma köré fontam, ám az általam megalkotott karakterekkel. 
Remélem el nyeri a tetszéseiteket. ^_^ 💗
Cím: Az ellentétek vonzzák egymást!
Műfaj: Árnyvadász AU
Figyelmeztetés: A SZEREPLŐKET AZ ÉN GONDOLATOM ALKOTTA. VISZONT CASSANDRA CLARE VILÁGÁT HASZNÁLTAM FEL!

xx. Hazel

Kihalt utcán sétálva, csak egyetlen egy hang tölti be az utcát. Kopogások, még hozzá, női cipők kopogása. Egy bársony kabátú lány halad át Luxemburg főterén. Sötétbarna haja, szoros kontyba tűzve, fekete, térdig érő selyem ruháját a szél karjai lágyan simogatják. Vékony, de erős kezei között egy papír cetlit szorongat, amelyre egy név van írva. " Tobias Trueblood.” Árnyvadász. Nagyszerű. Ez volt a lány első gondolata. Mindig is undorodott a Nephiliemektől. Miután befordult a *** utcába, tudta, hogy megérkezett. Pár percig bolyongott még, majd lenyomva a kilincset, belépett a bárba, ahol számtalan alvilági lézengett. Közöttük csak egy valaki tért ki a sorból. Még hozzá a pultnál ácsorgó férfi. Karját Jelek borítottak, fekete tincsei smaragdzöld szemeibe lógtak. Fegyverövében élesen megcsillant az irón és a szeráfpenge. Maga a férfi igen is lélegzetállitó volt és észvesztően helyes. De azt rá ébresztette magát arra, hogy mégis ősi ellenségével lézeng egy légtérben. Illedelmesen kibújt bársony kabátjából és a fogasra akasztotta. Elment pár vámpír és vérfarkas mellett, majd a célhoz érkezett. Ráhajolva a pultra, meg szólította a pincért. 
- Egy Whiskyt kérnék.- Szólalt meg csengő hangon, majd felpattant a bárszékre. Félszemét a férfin tartotta, aki amint megpillantotta a lányt, meg szólította.
- Elnézését kérem, hogy ilyen udvariatlant kérdezek. De maga valamilyen alvilági esetleg? - Ahogy meghallotta érdes hangját, pulzusa az egekbe szokott.
- Igen. Félig tündér volt az anyám. - Jelentette ki az üveg poharat elvéve. Szerencsére Clarine, a tanítója tökéletesen megtanította hazudni, így nem volt mitol félnie. 
- Hogy hivták? - Foglalt helyet a lány előtt.
- Mindenről tudni akarsz? - Kérdezte mosolyogva, felvont szemöldökkel.
- Csak kiváncsiság. 
- Eulália. Így hivták. –Jelentette ki a lány.  A férfi valaszul bolintott.
- Milyen udvariatlan vagyok. Tobias Trueblood. - Nyújtotta az érdes kezét az árnyvadász.
- Vivien Prescott. - Rázott kezet Tobiassal. Milyen kár lesz a drága arcáért. 
- Csodálom, hogy egy ilyen szépség betért erre a szörnyű helyre.
- Szeretem a szörnyű dolgokat. – Harapott bele Vivien telt ajkaiba. A férfi válaszul felröhögött.
- Azt látom. Lenne kedve sétálni? – Ajánlotta fel a férfi kezét nyújtva. Tökéletes időzités. 
Válaszul a lány, vékony kezeit a férfiébe rakta, majd felálltak. Luxemburgban igen hűvősre járt az idő, de Vivien így is egy szál fekete ruhába lépett ki a hűvősbe. A felhő rétegei eltakarták a csillagokat, az utcán a lámpa fénye halványan derengett. Vivien az egyik sikátorba sétált, majd megállt az egyik poros, koszos szemétgyűjtő mellett, majd megfordult a férfit keresve, ám sehol sem találta. Hirtelen egyszoros fogás ölelte körül a lány nyakát, és egy hideg fém tárgy jelent meg a támadó kezei között. 
- Azt hitted átverhetsz, Lauren Prescott? Még hogy tündér lánya. – Szűrte fogai közé a támadó. Lauren persze egyből fel ismerte a hanghoz tartozo embert. Tobias. 
- Ugyan ezt mondanám. – Suttogta a lány, majd át lendítve a férfit maga felett, a földre dobta. 
- Nocsak, fordult a kocka. Árnyvadász. – Kuncogott fel élesen. 
- Gyerünk ölj meg, bérgyilkos. - Vicsorogta a férfi ziháltan a földön fekve. Lauren hirtelen elbizonytalanodott. Bele nézett a smaragdzöld  szempárba és olyan érzés lett úrrá benne, ami még soha. Szerelem. Vágyakozás. Hirtelen ellépett a férfi mellol, majd kezét nyújtva fel segitette. 
- Miért nem ölsz meg? – Csodálkozott Tobias. De Lauren csak ennyit felelt.
- Nem éri meg. – Azzal fogta magát, felmászott a tetőre majd eltünt a ködben, ami körbe fonta a lányt. 

2016. november 11., péntek

One Heart, A True Love - Fourthy - Say you remember me



Lemenő nap fényében haladtam Storybrook utcáin. A sárga fény árnyalatai festették át a házakat és a közöttük mászkáló embereket. A Nagyi éttermébe készültem, ugyan is ez lesz a közös ebédelünk Kiliannel hogy ott lesz Henry. Ragaszkodtam hozzá, hogy a kölyök is velünk egyen, hogy hozzá szokjon a kalóz közelségéhez. Szerencsére se ő, se Hook nem volt az étkezdébe, így gyorsan a pulthoz vettem az irányt és kértem egy adag sült krumplit. Ahogy beszélgettem a Nagyival, egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül. A szívem dobbogása a torkomba szökött. Megfordultam a tengelyem körül és megpillantottam ŐT. A férfit, aki tönkretett, börtönbe jutatott, de mégis csak a gyerekeim apja volt. Neal Cassidyt.
- Emma? - Szólitott meg érdes hangján, gyomrom pedig görcsbe rándult. Ahogy belemeredtem sötétzölt szemeibe, átéreztem és megjelent elöttem a jelenet, amikor elváltunk. Amikor börtönbe jutatott.
- Neal? - Suttogtam nem hiszve a szememnek. Ott állt előttem, teljes valóságban. Csak egy kérdés zajlott a fejemben. Hogy került ide Storybrookba?
- Te tudtad? - Tettem fel az első kérdést, a Megmentő kifejezésre célozva.
- Csak azután tudtam meg, miután ... ketté váltak az útjaink.
- Másik kérdés. Hogy kerülsz ide? - Ahogy ezek a mondatok elhagyták a számat, alig kaptam levegőt.
- Fáj kimondani, de az apámhoz jöttem. - Jelentette ki felpattanva a bárszékre, és száját lusta mosolyra húzta.
- Apádhoz? - Kérdeztem, majd le esett a tantusz. Mr. Gold. - Rumplestilkins fia vagy, igaz? - Neal bólintott.
- Anya? - Hallottam meg egy gyerek hangot a hátam mögül és meg láttam Henryt, mögötte szorosan pedig a kalózt, Kiliant. Ahogy rá néztem, tudtam hogy ismeri Nealt.
- Anya? - Kérdezett vissza a férfi, majd a kölyökre nézett.
- Igen Neal, ő a fiad. - Bólintottam le kapva a tekintettem Hookról, aki fájdalmas tekintettel meredt rám. A férfi pár percig habozott, majd közelebb lépett Henryhez.
- Kilian. - Léptem oda kalózhoz, de ő egyet hátra lépett.
- Most mennem kell. - Jelentette ki lágyan, majd megnyalta szája alsó sarkát és kifáradt az étteremből. Üveges, üres tekintettel meredtem utána, legszívesebben utána futottam volna, de nem tehettem. Henry miatt képtelen voltam rá. Visszafordultam a két fiúhoz, majd magamra erőltettem egy műmosolyt. Ez a mosoly, csak álca. Kívül boldognak mutattam magam, belül viszont össze voltam törve. Választanom kell két férfi közül, és mindkettőt szeretem. Tanácstalan vagyok, így csak is egy valakihez fordulhattam.

- Szóval választanod kell a kifestett szemű kalóz és a téged börtönbe jutatott fiú között, aki Henry apja és Gold fia. Érdekes választék. Ezért undorodom a szeretettől. - Gondolkozott Regina, én pedig a kripta érdes falához dőltem. Bólintottam.
- Én a helyedbe láthatatlanná tenném magam. - Szólelt vissza ironikusan, majd becsapott egy öreg könyvet, amiből szállingóztak föl a por pelyhék.
- Bölcs döntés lenne.
- Pár nappal ezelőtt Tudtommal még "faltátok" egymást a kampó kézűvel. - Szólt vissza gúnyosan Regina megigazítva ingének az ujját.
- Tudom. De most itt van Neal, és ... Úgy mond felszakadtak a sebek.
- Emma, ne az eszedre hallgass, hanem a szívedre. Tudom, gonosz királynőként furán hangzik, de így nyugtatnak a hősök nem? - Nézett rám, én pedig elnevettem magam. Igaza van. Döntenem kell.

2016. november 3., csütörtök

Let me die for a hero ~ Árnyvadász Novella ~ Climon


Hali Drágák!
Sokan lehet megfogtok utálni eme novella után, de nem bírtam ki hogy ne írjam meg.
Szóval készitsétek elő a zsepiket. Remélem tetszeni fog nektek. 
~ Szösszenet, 230 szó
~ Climon
~ Árnyvadász
Xx. Hazel



Vörös haj zuhatag vette körül az éppen alig lélegző fiút. Nehezen és egyenletesen vette a levegőt. Szakadt ruháját  véres foltok terítették be. Nyakán nagy, tátongó seb nézett a lánnyal farkas szemet. Clary óvatosan kezébe vette a fiú fejét és az ölébe fektette. Vékony, legyengült kezeivel sötét barna, a nyálkától és az izzadtságtól össze tapadt haját simogatta. Neki kellett volna itt feküdnie, és nem neki. Csak tudja milyen makacs a fiú. Emlékszik amikor ketten kimentek görkorcsolyázni a parkba, majd Clary el esett az ugratónál. A fiú hősként viselkedve ölébe vette a lányt és haza vitte. A vöröske könnycseppjei pattagokban folytak le az arcáról a fiú véres harci öltözetén landolva. Hirtelen a fiú mogyoróbarna szemei a lány arcára szökött. 
- Cla... Clary. Menj el. Kérlek. - Szólalt meg rekedtes, érdes hangon Simon.
- Dehogyis Simon. Rendbe fogsz jönni, igérem. - Szipogta majd még jobban szorította magához a fiút. Előhúzott a zsebéből egy egyszerű üvegcsét, azzal a szándékkal hogy meg menti a fiút. Egy gyenge erőtlen kéz fogta meg a másik párját. 
-  Clary... Hagyj meghalni, hősként. - Suttogta a fiú, majd erőtlenül lecsukta mogyoróbarna szemeit.  Tudta a lány, hogy nincs tovább, a fiu meghalt. Hallotta Isabelle rekedtes kiálltását, és ahogy Jace mellé lép. Nem akart hinni a szemének, hogy elvesztette őt, aki egész életében védelmezte. Hiszen nem rég kapta vissza. És most újra elvesztette. Könnyei még jobban kezdtek el lefolyni az arcán, és szorosabban kezdte el körül ölelni a fiú már élettelen testét.

2016. október 7., péntek

One Heart,A True Love ~ Third. When I Look At you

Tükörből egy csodálatos kisugárzású, boldog, fiatal lány nézett vissza rám
Hát igen. Végre egy vagy két hónap után meghoztam a 3.részt. Nagyon élveztem írni ezt a részt, és végre találtam a Captain Swan - hoz illő zenét is, amit imádok. És ezt hallgattam a fejezet megírása közben is. Úgy hogy hallgassátok ti is. 
{ https://youtu.be/9AB7RUg5LJ4 }
Minden visszajelzésnek is örülök természetesen. 💗💗
Ölel Hazel <3

2016. július 19., kedd

One Heart A True Love - Second. I never lose you

Meg is érkeztem a One heart, a true love következő fejezetével
Aki nem tudná ez egy Once Upon A Time fanficton.
Amúgy pár részesre tervezem, szóval nem nagy hűhó.
Na akkor jó olvasást!! Hamarosan találkozunk.

xoxo Cecily.

One Heart A True Love - OUAT CaptainSwan Fanfiction

Műfaj: Romantika, fantasy
~ Fanfiction/Novella
~ Pár részen
~ Captain Swan

Üres tekintettel meredtem ki Storybrook kisvárosára. Arra helyre ahol mesebeli lények élnek . Köztük én is. Igaz, nem nagyon ismernek hiszen nem vagyok híres, de a szüleimet annál inkább. A nevem Emma, Emma Swan. Hófehérke, és bájos herceg, David gyermekeként. Egész gyerekkoromba az az elv szerint éltem hogy nem engedhetek senkit közel magamhoz. Ám ez a terv megszakadt amikor megismerkedtem, Neal Cassidi - vel. Akkor azt hittem halálig tartó igaz szerelem lesz, de tévedtem. Miatta börtönbe kerültem. Azóta szinte alig láttam, hallottam felőle. Ám ha soha nem találkozok vele, akkor sose születik meg Henry. 10 évig magára hagytam, és most próbálom kárpótolni. Akkor a pillanattól kezdve megígértem magamnak hogy sose leszek szerelmes. Ám az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Főleg akkor nem lehetett amikor 2 héttel ezelőtt találkoztam vele. Egy magányos kalózzal. A híres Hook kapitánnyal. Tudtam hogy vele kell lennem de muszáj eltolnom magamtól. Homok szőke hajam vízesésként terült szét a hátamon,  kezembe meleg kakaómat szorongattam, melyet Henry hozott be megszórva fahéjjal természetesen.
- Emma, jól vagy? - Szólított meg egy lágy, gyengéd hang. Megfordultam és Mary Margaretet láttam meg. Nyakig érő éj fekete haján megcsillant az ablakon beáramló napfény sugara, májvaszinű pulcsit viselt. Szemében aggodalom villant meg.
- Persze. Jól vagyok, csak tudod. Itt van Hook és ... - Haraptam az ajkamba. Sose beszéltem neki az érzelmeimről.
- Emma, az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Mikor megismertem apádat, akkor én is el akartam lökni magamtól. De látod...a nyakamra maradt. - Kuncogott fel. -Menj, beszélj vele. Hidd el jobb lesz. - Ölelt meg gyengéden. Legbelül tudtam hogy ezt kell tennem.
- Anyai Tanács? - Mosolyodtam el majd elengedtem. Bögrét lerakva, sóhaj kíséretében vettem fel a piros kabátomat. Még egyszer hátra néztem anyámra, majd lenyomtam a kilincset.
A Nagyi éttermében meleg, finom illatok terjengtek a levegőben. Sokan kávéjukat iszogatták, ezért példájukat követve léptem a pulthoz. Rendeltem egy cappuchinot, majd ledobtam magamat egy bárszékre. Hirtelen valaki megszólított.
- Swan! - Szólt egy érdes hang, és tudtam hogy csak egy valaki szokott így hívni. A szívem hevesen kezdett el verni, ahogyan Kilianra néztem.
- Hook. - Hajtottam le a fejem. Elindult felém, én pedig rámosolyodtam.
- Mi járatban Swan? - Vigyorgott le rám.
-  Mit akarsz, Kilian? - Sóhajtottam egy mélyet, ahogy bele szürcsöltem a kávémba.
- Talán egy randit. Elmehetnénk vacsorázni, és ahogy ti hívjátok, moziba. - Tárta szét a kezét. Amikor kimondta a Randi szót azt hittem kiugrok a bőrömből. De egyik énem visszahúzott. Felé fordultam és mélyen tengerkék íriszébe néztem. Akárhányszor csak belepillantok gyönyörű szemeibe, megakarom csókolni, de tudom hogy nem lehet.
- Sajnálom. Nem lehet. -Álltam fel, arrébb tolva a bögrét.
- Emma - Szólt gyengéden. Majd elém lépett. - Miért taszítasz el magadtól? - Kérdezte rám koncentrálva.
- Mert ... Mert nem akarlak téged is elveszíteni. Mindenkit, akit szerettem meghaltak, vagy eltüntek. Nem akarlak téged is, Hook. Soha - Suttogtam, majd nem sírásra készen.
- De Swan, ha mindenkit eltaszítasz magadtól egyedül maradsz. És tudom hogy belém szerettél. - közelebb lépett, lehelete már az arcomat csiklandozta. Megszólalni se mertem, elléptem  a kalóz mellett, és gyorsan kisiettem az étkezdéből. Kell egy kis idő magamra, olyan helyre kellett mennem ahol senki se talál meg. És tudtam mi lesz ez a hely. Bepattantam a sárga bogaramba, és eltört bennem a mécses. A könnyeim pattagokban folytak le az arcomról. Telefonomra meredtem amin valaki éppen hívott. Henry. Felakartam venni, de most tényleg egyedül kellett lennem